A mentálhigiéné nem terápia és nem diagnosztika – a hangsúly a megelőzésen, a támogatáson és az önismereten van.
A mentálhigiénés szakember elsősorban egészséges, de lelkileg bajba került emberekkel dolgozik – olyanokkal, akik valamilyen élethelyzetben elakadtak, nehéz döntés előtt állnak, vagy egyszerűen csak elfáradtak.
Segít abban, hogy az ember újra kapcsolatba kerüljön önmagával, megtalálja az egyensúlyt, és megerősödve tudjon továbblépni.
A gyász nem olyan, amit meg kell gyógyítani. A gyász egy veszteségre adott természetes reakció, aminek lehetnek testi, érzelmi, gondolati és viselkedésbeli tünetei.
A gyászolókat úgy szükséges kísérni az úton, ahogyan és akitől az neki jó.
Ki kísérje a gyász folyamtában a gyászolót?
Erre elsőre azt válaszolom, hogy a családja és a hozzá közel álló személyek. Nem is olyan régen, még nagyszüleink illetve a dédszüleink idejében a közösség és a megtartó rituálék segítették, vezették az embereket a feldolgozás folyamtában.
Mára sokat változott az ahogyan a gyászt megéljük. A társadalomnak is nagy szerepe van abban, hogyan alakul egy nemzet adott időszakában a halálhoz, a gyászhoz és ezáltal a gyászolóhoz való viszonyulás és elfogadás.
Az életben történhet úgy, hogy tágabb körből kapunk olyan segítséget, amire az adott életszakaszban szükségünk van.
A mentálhigiéné abban tud segíteni hogy megmutassa, az amin éppen átmész megtartható vagy. Az érzések és a fájdalom szintén részei a folyamatnak. Amit adni tudunk mi mentálhigiénés szakemberek az az, hogy a kezedet fogva egy biztonságos térben átsegítünk téged életed ezen nehéz szakaszán. Nem siettetünk. Meghívunk minden benned zajló érzést.
Forrás:
Buda Béla – A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései
Polcz Alaine
Kiemelt fotó forrása: https://hu.pinterest.com/pin/28640147625357962/
